HTML

Fontos!

A jelöltek listája
Hol lehet szavazni?
Választási időszak: április 15-26.
Szavazatösszesítés: április 29-30.

Impresszum

A blogot a Hallgatói Hálózat ELTE BTK tagjai szerkesztik, akik kiemelten fontosnak tartják, hogy minél több diák éljen hallgatói jogaival, vegyen részt jelöltként és szavazóként a választásokon.

A demokrácia kicsiben kezdődik, kezdjük el most!

hallgatoihalozat.eltebtk@gmail.com

HaHa ELTE BTK

Áttörni az üvegplafont

Avagy miért van kevés nő a BTK HÖK-ben, miért baj ez, és hogyan lehet tenni ellene

2013.04.17. 12:12 HaHa ELTE BTK

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán a legutolsó, az Oktatási Hivatal honlapján keresztül nyilvánosan hozzáférhető statisztikák szerint 2010-ben a nappalis hallgatók 72 százalékát alkották nők. Ennél kisebb és a szervezeti hierarchiában felfelé haladva egyre kisebb arányban voltak jelen a nők a kari hallgatói érdekképviseletben. Minek köszönhető ez a diszkrepancia, mik lehetnek a következményei, és vajon hogyan lehet tenni mindezek ellen? Erről szól ez a rövid írásunk – nem csak BTK-soknak és nem csak nőknek.

Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb port felkavaró közéleti eseménye a BTK-s gólyatábori listák kiszivárgása volt. Az esetet követő felháborodási hullám egyöntetűen és határozottan ítélte el az antiszemita és rasszista megjegyzéseket, míg az ugyanott felbukkanó szexista kommentárokról egyesek már elnézőbben vélekedtek. Ez a hozzáállás jól rávilágít arra, hogy mennyire hétköznapi és megszokott dologgá vált ilyen formában megnyilvánulni nőkről – egyetemen belül és kívül egyaránt. De mi köze ennek ahhoz, hogy kevés a lány a BTK HÖK-ben? Egyáltalán: miért probléma mindez?

Gondoljuk-e, hogy a véletlennek köszönhető, hogy míg a magyar társadalom több mint felét nők teszik ki, addig a parlamenti képviselők között kevesebb, mint 10 százalék, az államtitkárok között 17 százalék a nők aránya, míg a kormányban egy szem nő árválkodik, az ő személye is súlytalan, és gyakran köznevetség tárgya?

Ezeket az adatokat szemlélve nem csodálkozhatunk azon, hogy a hallgatói érdekképviselet egyes egységeiben is hasonló mintázatokat láthatunk. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar nappali tagozatos hallgatóinak képzési szintenként nagyjából ugyanakkora hányadát, közel háromnegyedét teszik ki a női hallgatók, ehhez képest a HÖK legutóbbi összetételében a SzHÉK-képviselők 55 százaléka, az IK-elnökök 47 százaléka, a bizottsági tagok 33 százaléka volt nő, a bizottsági elnökök között pedig már csak egy nőt találtunk. Minek köszönhető vajon a lányok fokozatos, a szervezeti hierarchia legmagasabb és leginkább látványos pozíciói felé haladva a fokozott távolmaradása, és milyen következményekhez vezethet mindez?

A kérdés felvetése azért tűnik különösen izgalmasnak a BTK HÖK-öt szemlélve, mert (az egyébként működésében szintén sűrűn bírált és az 59 százalékos női hallgatói arány ellenére az elnökségében egyetlen női taggal sem rendelkező ÁJK HÖK-öt kivéve) az ELTE más karain – a rendelkezésünkre álló adatok szerint – a HÖK-ökben érvényesül a deskriptív reprezentáció elve.

A BTK HÖK előző felállását tehát egy jól látható, a bizottsági tagság és a bizottsági elnöki szint között megvastagodó üvegplafon jellemezte. Könnyen adja magát a magyarázat, hogy talán a nemekhez kapcsolódó társadalmi normák okozzák ezeket a torzulásokat, hiszen még mindig furcsaságnak láttatják azt, ha lány lép be a szűkebb vagy tágabb értelemben vett politika és közélet színterébe. De ha ez így van, miért nem jelenik meg ez a jelenség az ELTE-n belül más karoknál is, miért csak erre a kettőre (volt) jellemző és miért ilyen látványos a nők hiánya ezekben a szervezetekben a vezetői szinten?

A jelenség magyarázatához megkerülhetetlen a szervezeti kultúra fogalmának bevezetése. Szervezeti kultúra alatt (nagyon leegyszerűsítve) mindazokat az értékeket, normákat, egyéb belső jellemzőket értjük, amelyek alapján egy szervezet „él”, működik. Ezeket az értékeket a szervezetbe belépő új tagok a lehető leghamarabb elsajátítják, amin a szervezet és annak korábbi, már bent lévő tagjai is aktívan dolgoznak: szocializálják az új tagokat, hogy a szervezet minél változatlanabbul tudjon a saját, korántsem biztos, hogy maximális hatékonyságot biztosító szabályai alapján tovább dolgozni.

Úgy tűnik, hogy az ELTE-n belül bizonyos karokon a HÖK szervezeti kultúrája meglehetősen határozott elképzeléseket vall a nők szervezeten belüli szerepéről. Ha be is engedi őket, jellemzően alacsonyabb és hatalmi szempontból súlytalanabb pozíciókba illesztve teszi ezt. Ezzel szemben a fiúk vagy bizonyos karakterű fiúk számára jobban kinyitja a kapuját egy olyan útnak, amely mind feljebb és feljebb repíti a szervezetbe bekerülteket. A BTK-s gólyatábori listákban uralkodó hétköznapi szexizmus a BTK-s HÖK szervezeti kultúrájának egyik sarokköve, tartóoszlopa volt. Arról árulkodik, hogy a szervezeti kultúra az egyetemre bekerülő lányokat (nem biztos, hogy elsősorban, de mindenképpen az elsőbb szempontok között) a szervezet tetején ülők szemével vizsgálva potenciális szexuális értékük, hasznosságuk alapján ítélte meg. Egy ilyen szexista szervezeti kultúrában token leány legyen a talpán, aki vezető szintre tudja magát küzdeni, hogy aztán ő legyen „A Nő” a vezetésben.

Mindezek a mintázatok kísértetiesen hasonlítanak a nagypolitikai életben (ha úgy tetszik, pártok szervezeti kultúrájában) található szexizmusra. Az utóbbi hetekben, hónapokban több olyan ügy is napvilágot látott, amikor a női képviselőket nőiségükben sértő és (pártállástól szinte függetlenül) férfi képviselőktől származó megnyilvánulásoktól volt hangos a sajtó. Ugyancsak élen jár a legtöbb parlamenti párt a token képviselőnők állításában, hogy aztán mindenki női mivoltuknak tulajdoníthassa egy-egy kevésbé jól sikerült megnyilvánulásukat, levonva a következtetést, hogy a politikához a nők vajmi keveset konyítanak. Talán nem lövünk túlságosan mellé, ha azt állítjuk, hogy az ELTE-n pont azokban a HÖK-ökben találhatjuk meg a nők súlytalan pozíciókba való becsatornázását eredményező szexizmust a gyakorlatban, amely HÖK-ök valamiképpen a nagypolitikai játszótér szocializációs előszobáiként is funkcionálnak vagy funkcionáltak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a HÖK egyes tagjainak (akármilyen szinten is állnak) az egyéni véleménye eltérő lehet a szervezetben uralkodó köznormákhoz képest. Vagyis senkiről, se fiúról, se lányról nem állítjuk személy szerint, hogy szexista lenne (legfeljebb azokról, akik az egyes bejegyzéseket írták). A szervezeten belüli normák ugyanis így is biztosítják azt, hogy valaki ne emelje fel határozottan a szavát akkor, ha más elereszt egy jól irányzott szexista viccet, kiszólást vagy megjegyzést. Szembemenni ugyanis uralkodó normákkal nagyon nehéz és igen költséges mutatvány: alaphangon a társaság rosszallását váltja ki egy ellenvélemény, hosszabb távon pedig a szervezet meg is válhat a szervezeti kultúra elemeit megkérdőjelezőktől vagy ők maguk hagyják el a csoportot, mellyel nem akarnak közösséget vállalni.

Miként tud tehát mindennek ellenére mégis megváltozni ez a szervezeti kultúra? Miként tudna több, egyébként alkalmas nő bekapcsolódni a HÖK-be, és miként tudnának áttörni az üvegplafonon? A női HÖK-ösök magasabb aránya önmagában még nem jelenti azt, hogy eltűnhet a szervezeten belüli szexizmus, viszont azt gondoljuk, hogy a HÖK-ön belüli állandó és a hierarchia minden szintjére kiterjedő jelenlétükkel is közvetíthetik az egyetem minden polgára felé az üzenetet: a női hallgatók nem reprezentatív biodíszletek és nem kényelmi funkciókat színesítő kellékek az egyetemen, hanem aktívan és tevékenyen dolgoznak a közügyekért, aktívan részt vesznek a tudományos közéletben, és mindezzel (idővel) kifoghatják a szexista vélemények vitorlájából a szelet.

No de hogyan is kezdjünk neki a változásoknak, s mi biztosítja azt, hogy ha nagyobb számban kerülnek női hallgatók a HÖK-be, nem lesznek ismét a partszélre állítva? Van egy jó hírünk és egy félrossz hírünk. A jó hír az, hogy vannak már pozitív példák, és nem is kell értük az unásig emlegetett északi országokba menni. A félrossz hír az, hogy az elején biztosan sok energiát kell fektetni abba, hogy ne léphessenek újra működésbe nemi és/vagy egyéb dimenzióban értelmezhető egyenlőtlenségi mechanizmusok. Ha viszont kiépül a szervezet belső önvédelmi mechanizmusa, és a szervezeti kultúra megkerülhetetlen elemévé és normájává válik az egyenlőség biztosítása, már nem kell folytonosan odafigyelni rá. Hogyan lehet ezt elérni? Figyelni lehet arra, hogy fiúk és lányok közel egyforma arányban képviseljék a szervezetet különféle formális és informális megjelenéseken. Figyelni lehet arra, hogy vitákon, fórumokon mindenki azonos szabályok szerint kapjon szót, és bátorítsunk mindenkit a véleményének megosztására. Figyelni lehet arra, hogy egyes szerepeket, pozíciókat, posztokat ne csak mindig (bizonyos) fiúk vagy ne csak mindig (bizonyos) lányok töltsenek be, hanem kettős tisztségeket vagy határozott időközönkénti rotációkat vezessenek be. A kiscsoportos munka pedig nemtől függetlenül minden, nagyobb plénum előtt gyakorlatlanabb megszólalót bátorít az aktív véleményformálásra. Számít természetesen a kontextus is, például az ELTE készülő etikai kódexe mint az ELTE szervezeti kultúrájának egyik eleme, melyben várhatóan több más kategória mellett a nemi hovatartozás alapján történő diszkrimináció és az emberi méltóságot sértő magatartás minden egyetemi polgárra vonatkozó tilalma is egyértelműen kifejezésre jut.

Nem véletlen egyébként, ha az előbb említett praktikák ismerősnek tűnnek az olvasó számára. Az elmúlt hónapok egyetemi fórumai és hallgatói aktivistái immáron elképzelhetővé tettek korábban kevésbé elképzelhető dolgokat: megmutatták, láthatóvá tették a szűkebb és tágabb értelemben is vett nyilvánosság számára, hogy nem csak fiúk tudnak hallgatói érdekekért síkra szállni, érvelni, vitatkozni, hanem lányok is. Látszik, hogy ha nem szívják el a levegőt a lányok elől, ha tudatosan kiszorítják a szereplők azokat a mechanizmusokat, amelyek nem engedték szóhoz jutni a nőket, igenis van konstruktív mondanivalójuk, és hallatni is akarják a hangjukat. Ez régebben is így volt, a különbség az, hogy most nyilvános terük lett ezt meg is mutatni. Ha a vezető és a nyilvánosság számára láthatóbb pozíciókban férfiak ülnek, az emberek felé az az üzenet áramlik, hogy erre a feladatra inkább férfiak alkalmasak, miközben az egyébként szintén aktív és alkalmas női HÖK-ösök munkája láthatatlan, mert arra kevesebb figyelem esik.

Ahhoz viszont, hogy alkalmasságukat láthatóvá tegyék, egyenlő mércék szerint kell tudniuk belépni a terepre. Ha közéleti aktivizmusról beszélünk, akkor például be a HÖK-be, a HÖK-ön belül pedig aztán egyenlő mércék szerint kell versengeniük a különböző pozíciókért, hogy valóban a legalkalmasabb jelölt tölthesse be az adott pozíciót, így segítve elő a szervezet jobb működését, ami mindenkinek az érdeke. Le kell számolni azokkal a nemi sztereotípiákkal, miszerint egy fiú jobban tud hallgatói érdekeket képviselni vagy egy csoportot vezetni, mint egy lány. Ezek a sokszor tudattalan hiedelmek nem fair módon juttatják előnyhöz a férfiakat, akár akarják ezt, akár nem.

Ez nem egy kampánybeszéd a női jelöltek mellett. Ez egy kampánybeszéd amellett, hogy ne hagyjuk magunkat a különböző nemi sztereotípiák által az orrunknál fogva vezetni. Ne mi legyünk azok, akik egyenlőtlenségeket termelünk újra! Ismerjük meg a jelölteket és a programjaikat! Szavazzunk ezek alapján bizalmat nekik, a HÖK-ön belül is! Biztosak vagyunk abban, hogy aki keres, az találni is fog számtalan alaposan felépített programot a női jelöltek kampányanyagaiban is. Hallgatóként, majd későbbi küldöttként a Ti kezetekben van a döntés és a változtatás lehetősége. Éljetek vele!

Éber Márk Áron és Gregor Anikó

A szerzők szociológusok (szigorúan ABC-sorrendben), az ELTE Társadalomtudomány Kar oktatói.

(A cikk elkészülésében elévülhetetlen érdeme volt Papp Gazsinak, köszönet érte!)

14 komment

Címkék: publicisztika

A bejegyzés trackback címe:

https://tevagyahok.blog.hu/api/trackback/id/tr105231057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Együtt 2014 különítmény 2013.04.17. 18:42:47

"fiúk és lányok közel egyforma arányban képviseljék a szervezetet különféle formális és informális megjelenéseken"

Éberék ugyanazt a receptkönyvet nyomatják a Hahának (meg a HÖK-nek is, ha kérnének belőle)amit az szdsz meg a többi libernyák próbált, csak senkinek se kellett. Nekem például rohadtul elegem van már belőlük

Együtt 2014 különítmény 2013.04.17. 18:46:02

Ha lehet női kvóta, akkor miért ne lehetne szőke és barna kvóta, jobbkezes és balkezes kvóta, keresztény és zsidó kvóta? Kinek kell az ilyen baromság?

DezInf 2013.04.17. 20:04:49

@Együtt 2014 különítmény:

Minek olvasod el a posztot,ha ennyire gyűlölöd azokat akik másként gondolkodnak mint te?
A hozzászólás meg pusztán csak önfényezés?

Esetleg tudnál valamilyen jobb(ikos) receptet adni a fiatalságnak? :)))))

avocado_ 2013.04.17. 20:47:12

Úgy lehet tenni ellene hogy a lányokba tesztoszteront injektáltok hogy több legyen bennük a versenyszellem...
Úgy utálom amikor úgy beszéltek az ilyesmiről mintha a férfiak hibája lenne pedig senki nem közösíti ki a nőket...

Dr_utcai_arcos 2013.04.17. 20:49:49

@DezInf: Szerintem van benne valami amit @Együtt 2014 különítmény: mond. Ahol én voltam képviselő, megvolt a jelöltállítás és lehetett személyesen is jelentkezni. Na, ha nem jelentkezett csak mondjuk 3 fiú, akkor érvénytelennek kellett volna minősíteni,mert a jelölési határidőig nem jelentkezett lány? Ezt ugye senki nem gondolja komolyan. Próbálok visszaemlékezni, de a 14?16? fős testületből talán 2 vagy max 3 lány volt.

Fejesrob 2013.04.17. 21:32:14

Ha pedig több a jobbikos, akkor automatikusan legyen Hahás is.

Szerintem ezt rá kell bízni a szavazókra és a nőkre. Ha kevés a nő, az azért van, mert a nők kevésbé nyomulósak. De erre nem az a megoldás, hogy adminisztrációs eszközökkel odateszünk kettőt. Hiszen elég nyilvánvaló, hogy erőszakkal lehetne.

Az egész libsik által kreált világ különben ilyesmi adminisztratív hazugság. Évek óta baszogatják a Jobbikot, hogy rasszisták.

Kimegy a Jobbikos parlamenti képviselő a miskolci cigánytelepre. Embertelen viszonyok, a malac a kakis pelenkát eszi, a szurtos, mocskos gyerekek szemétkupacok között játszanak, mindent elnyel a kosz és a mocsok, a putrikat, környezetét, még a patakpartot is.

Kiderült, hogy egy csomó pénzt valami libsi családsegítőre költötték, azok pedig basztak bármit is csinálni. Szól neki a Jobbikos, uram, nézzen már szét, nem látja, mi van odakint, legalább a gyerekekkel kellene valamit kezdeni. Mondja a faszi, (lehet látni, hogy libsi, utálja a jobbikos csajt) nekik nem panaszkodott senki.
Mondja a jobbikos képviselő, de akkor mi most panaszkodunk, így nem élhetnek gyerekek, vegyen fel jegyzőkönyvet.

A fickó pedig megtagadta. Liberális szempontból minden rendben volt. Elköltöttek ki tudja mire a cigányokra szánt pénzt, a cigánygyerekek pedig maradtak a mocsokban.
De azért létrehoztak egy semmire nem jó családsegítőt, hogy a "mire költöttük az EU millióit" rovatba is be lehessen írni valamit.

Bambano 2013.04.17. 22:39:00

Miről szól ez a poszt? hogy tenni kellene valamit az ellen, hogy a hallgatók között 3x annyi nő van, mint férfi?

Bambano 2013.04.17. 22:46:10

Továbbra sem értem ezt a posztot, de ennek fő oka az lehet, hogy nem szociológus vagyok, hanem matematikus.

Tehát 3x annyi nő van a hallgatók között, mint pasi (72% nő, 28% pasi). A hök tagjait ismereteim szerint választják. Ha a választásra jogosultak között 3x-os túlarány ellenére sem tisztán nőkből áll a hök, akkor ez azt jelenti, hogy a nők zöme (lassan írom, hogy a szociológusok is megértsék) PASIRA szavazott.

Tehát a hökön belül az elnőiesedés eléréséhez egyszerű és logikus megoldás az, ha olyan nőket jelölnek, akikre legalább a nők szavaznak.

Ha pedig olyan jelölteket állít a nőegylet, amire nem szavaznak a nők, akkor ezt a békát nyeljék le.

Bambano 2013.04.17. 22:49:14

@Bambano: tegyük még hozzá azt is, hogyha a nők maguktól nem női jelöltre szavaznak, hanem pasira, ennek ellenére mindenféle oktrojált adminisztratív szabályok miatt nők kerülnek be azokra a helyekre is, ahova a női választók pasit küldenének, az a választójog megcsúfolása.

Ha egy választással betöltendő pozícióra nem az kerül, akit megválasztanak, az nem demokratikus.

Együtt 2014 különítmény 2013.04.17. 23:18:07

"Ha egy választással betöltendő pozícióra nem az kerül, akit megválasztanak, az nem demokratikus."

Van a demokratikus megoldás, és van a libernyák megoldás. Utóbbi lényege, hogy egy szűk elit dönti el, kit milyen alapon kell diszkriminálni

Elsőként saját magukat futtatják fel, és ha a választóknak ez nem tetszik az csak azért lehet mert fasiszták, tehát eleve nem érvényes az akaratuk. Utána pedig nekiállnak rendet rakni a saját szájuk íze szerint. Isten őrizz hogy ez még egyszer ránk zúduljon!

Pásztor Tibor · http://pasztortibor.hu 2013.04.19. 06:16:54

@Bambano: @Együtt 2014 különítmény: látom, sikerült megértenetek a lényeget. A cikknek nem volt témája, de azért azt tudjuk, hogy a nők itt nem férfiakra szavaznak, hanem senkire. A teljes HÖK-választásra ráférne egy reform.

Bár a cikk nem nőikvótázik, ahogy ti, de a női kvóta átmeneti bevezetése amúgy alkalmas eszköz az amúgy a nőkben is meglévő rossz attitűd megváltoztatására.

Értem én persze, hogy a férfi felsőbbrendűségi tudatot bántja egy ilyen írás, de higgyétek el, ha egyenrangú félként tekintetek a nőkre, egy új világ fog föltárulni előttetek!

Snoddy Spencer 2013.04.19. 23:14:30

Egyenlőnek kezelni. Pontosan, egyenlőnek kell kezelni őket, mindenféle pozitív vagy negatív megkülönböztetéstől!
A női kvóta minden, csak nem egyenlőként kezelés...

bad day 2013.04.21. 19:10:16

@Pásztor Tibor: ezt honnan veszed, hogy a nők nem szavaznak senkire? nálunk a szak nagy része nőkből áll ( ha tippelnem kéne azt mondanám 85% körül vannak) és igenis szavaznak

ki is röhögték ezt a cikket miután belinkeltem nekik

amúgy nincs jobb dolguk a tátk-s agitátoroknak mint a btk ügyeibe beleszólni?
süti beállítások módosítása